A freestyle motocross története mindössze néhány évtizedre nyúlik vissza, ám ennek ellenére napjainkra már komoly sportággá nőtte ki magát, rangos világversenyekkel és rengeteg tehetséges versenyzővel. A sportág alapjait azok a motocrossversenyzők rakták le, akik a versenyeken - önmaguk és nem utolsósorban a közönség szórakoztatására - elkezdtek különféle trükköket bemutatni, majd később a futamok közötti szünetekben már önálló műsorelemként hergelték a nagyérdeműt. Az évek alatt sok versenyző hagyta abba a motocrosst, hogy minden idejét a freestyle trükkök kidolgozásának és gyakorlásának szentelje, így mára elképesztő trükk-repertoár fejlődött ki, amelynek ismertetéséhez külön szótár kell.

A legtöbb versenyt - a sportág bölcsőjének számító - Amerikában tartják, így nem is lehet csodálkozni azon, hogy a tengerentúlról származnak a legnagyobb freestyle-menők, míg az öreg kontinensen főleg Anglia és Franciaország eszement motorosai vívtak ki elévülhetetlen érdemeket a freestyle területén. Szerencsére Magyarország is hozzá tudott tenni valamit a motocross freestyle-hoz, méghozzá a magyar bajnok és Eb-bronzérmes Németh Kornél vagy Hujber Péter személyében, akik komoly eredményeket értek el a motorral való repkedés tudományában

Íme pár trükk:

Superman: Talán az egyik legnépszerűbb trükk, mikor is a versenyző csupán a kormányba kapaszkodva, egy síkban repül a motorral. Természetesen ennek a látványelemnek számtalan egyéb változatát is kifejlesztették: a kormány helyett az ülésbe csimpaszkodva is loboghat a versenyző a gépe után, ráadásul a rutinosabbak mindezt fél kézzel is bevállalják...

Bar Hop: Ez a gyakorlat némi hajlékonyságot is igényel, ugyanis a versenyző mindkét lábát kinyújtja előre a karjai között, a kormány fölött, egészen a sárhányó fölé, hibázás esetén jó eséllyel még tovább is...

Can-Can: Nagyon látványos ugrás, a versenyző átemeli egyik lábát az ülés fölött és mindkét lábát kinyújtja hátrafelé, teremészetesen mindeközben fogja a kormányt. Az előző ugrás némi módosítását CatNac-nek hívja a szakzsargon, ekkor az egész test a motor egyik oldalára kerül, azonban az már CaWalk-nak minősül, ha közben "jár" is.

Cordova: A versenyző felemeli mindkét lábát és felteszi a kormányra, a kezei közé. Közben hátrahajlítja testét és hátrafelé néz. Ha a lábait a kormányon hagyja a landoláskor, akkor az már Sterilizernek számít, ami a nevéből - és persze a látványból - kiindulva nem éppen szívmelengető mozdulatsor...

Fender Grab: A motoros előrehajol ugrás közben és megfogja a sárhányót.

Heel Clicker: A versenyző mindkét lábát előrenyújtja a kormány körül és összecsapja a sarkait a sárhányó fölött.

Lazy Boy: A versenyző "egyszerűen" hanyattfekszik a motoron, és csak a leérkezés előtti pillanatokban veszi fel az üzemszerű testtartást.

No Hander: A motoros mindkét kézzel elengedi a kormányt. Kicsit brutálisabb ennél a Nothing, mikor is a versenyző a kezeit és lábait szétdobva békésen szemléli, hogy száll alatta a paripa...

És végezetül a legveszélyesebb, de ugyanakkor az egyik legnagyobb ovációt kiváltó ugrás; a Backflip, vagyis a hátraszaltó, amely - nevének megfelelően - egy tökéletesen kivitelezett hátrabukfenc motorral együtt. A gyakorlat veszélyességét jelzi, hogy még a profi freestyle versenyzők közül is csak kevesen tudják megcsinálni.